Ebbe a könyvbe nem önszántamból kezdtem bele. Egy barátom ajánlotta.
Magamtól azért nem kezdtem volna el, mert a filmmel nem vagyok túl jó kapcsolatban. Számtalanszor láttam már, amikor nem ment semmi érdekes a tévében, mégsem emlékeztem a történetre, mert nem érdekelt, nem fogott meg.
Így vegyes érzelmekkel kezdtem el olvasni a könyvet.
Az első 50 oldal itt sem volt túl érdekfeszítő, de ahogy elkezdtem megismerni a karaktereket, a történetet, egyre jobban lekötött. Mondanom sem kell, hogy nem kellett sok idő a befejezéséig! :)
Teljesen lebilincselt Harry Potter szerencsétlen sorsa. Ahogy a nagynénje családjához került... És ahogy Dudley Dursley kezelte... A lakrésze a lépcső alatt...
Ron Weasley, akit mindig azzal szekíroznak, hogy szegény a családja. Hiába szegények, az csak vagyon. amiben ez a család gazdag, az a szeretet. Szívet melengető az anyuka, mint kikíséri a gyerekeket a vasútállomásra, vagy amikor karácsonyra ajándékokat küld gyermekeinek és Harry-ek.
Hiába láttam olvasás előtt a filmet, mégis szárnyalt a képzeletem, amikor elérkezünk a Roxfortba.
A postát szállító baglyok, a veszélyes erdő, a különféle folyosók, a kviddics meccsek mind megdolgoztatták a fantáziámat, de persze jó értelemben. Eszembe se jutottak a filmben látottak, saját elképzelésem volt minden kinézetéről. És ettől igazán izgalmas egy könyv!
Ami igazán tetszett az egész történetben, az Piton professzor szerepe. Ahogy az író megszőtte az egész történetet, végig őt látod gonosznak, aztán az utolsó oldalakon kiderül, hogy minden amit tett, csak Harry érdekében történt. Számomra ez hihetetlen fordulat volt!
Mondhatják, hogy gyerekkönyv, nekem mégis tetszett.
És ha lesznek gyerekeim, amint elérik azt a kort, amikor megértik és élvezni tudják, amit olvasok nekik, biztos, hogy megkapják tőlem ezt az élményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése